13. fejezet

Sziasztok!

Nos itt egy új rész. Egy új sráccal, aki nem is annyira új Audrey-nak.

Jó szórakozást.

Puszi Alina. :)

A másnap kicsit zűrösen indult. Késve ébredtem, rohannom kellett a fürdőbe, aztán meg mamához reggelizni, valamint a koffeinadagomat felvenni. A kocsikulcsot alig találtam meg, sminkelni nem volt időm, a városon viszonylag közepes tempóval haladtam és olyan dög fáradtam értem a Revolution-be, hogy talán még a suliban sem voltam ennyire nyúzott még egyszer sem. Sawn észre is vette, amire csak azt feleltem, hogy éjjeli baglyot játszottam, amin csak röhögött és továbbment az éppen beálló stábnak instrukciókat adni. Aeron lépett mellém mosolyogva egy cappuccino-val a kezében.

-        Mizu éjjeli bagoly?- gúnyolódott kedvesen.. :)

-        Áá, semmi Mr. Tökély.

-        Már kezdtem hiányolni az én kedves, aranyos, okos…

-        Mit akarsz kérni?- szakítottam félbe, a fülemnek nagyon is tetszetős bókolást.

-        Háát,- nyökögte, zavarba jött attól, hogy rájöttem a trükkére- el kéne intézni pár telefont, és le kéne hűteni a mi Hisztis Mirtilünket- mutatott a sarokban toporzékoló modellre.

-        Rendben, elintézem. De ezt akkor is megcsinálom, ha legközelebb ilyen lazán közlöd velem a feladatot és nem magasztalsz az egekig- vigyorogtam felettesemre.

-        Hmm, de azért tetszett- kacsintott, fogkrémreklám-mosolyt villantott, majd otthagyott.

Ezek után nem tehettem mást, elvégeztem a rámrótt feladatokat. Aeron hálásan rám mosolygott, mikor látta, hogy minden rendben és tovább fotózta a modelleket. A nap további része gördülékenyen telt. Rohangáltam egyig fotóstól a másikig, egyik modelltől a következőig és a nap végére- ami volt vagy fél négy- teljesen megfájdult a lábam.

Elköszöntem Sawn-tól, Aeron-tól, a többiektől is és a Cafféé bro’s felé vettem az irányt.

Amikor beléptem az üzletbe, Leo rám villantott egy üde mosolyt, én is vidáman intettem neki, majd a törzshelyünk felé vettem az irányt, ahol Becca már tűkön ülve várt rám.

-        Hol voltál ilyen sokáig,- kérdezte ingerülten.

-        Dolgoztam, ahogy te is- vágtam vissza kicsit sértődötten, amiért a legjobb barátnőm épp lehordott a késésemért.- Milyen volt a napod?

-        Jó, de ez nem annyira érdekes. Soha nem találod ki, mit hallottam- kezdete mindent tudó mosollyal.

-        Hmm, kaptál egy érdekes levelet? Találkoztál a szőke herceggel? Megkaptad anyudtól a régen áhított könyvet?- találgattam, de mindegyik próbálkozásnál megrázta a fejét.

-        Úgy sem találod el- vigyorgott tovább.

-        Nos akkor talán mond el- vetettem oda félvállról, mert most már kicsit idegesített, hogy nem tudom miről is van szó.

-        Visszajött, Audrey! Itt van a városban. Visszajött miattad. Érted? Vagy nem tudom, de itt van- mesélte izgatottan, én pedig nem értettem miket hord össze.

-        Mi? Ki jött vissza?- kérdeztem vissza értetlenül.

-        Ryan! – mondta egyszerűen.

-        Ry-y-y-an? AZ a Ryan?- esett le az állam a földig, vagy talán még lejjebb.

-        Igen, Ryan McLain a szívszerelmed. Aki teljesen felforgatta anno a világodat- erre nem tudtam semmit kinyögni. Ryan itt van Mayville-ben.

 Hú, hát ez sokkolt.Ryan itt van Mayville-ben és ha ez nem lenne elég, nekem már csak attól görcsbe rándul a gyomrom, ha rá gondolok, mi lesz, ha találkozom vele.

3 éve találkoztam vele először, amikor a tengerparton nyaraltunk. A vicces a sztoriban az, hogy az öccsével futottam össze előbb és ő kért meg, hogy menjek el hozzájuk. Tom- az öccse- körbevezetett a házban, végül bemutatott a családjának, mint új ismerőst. Ekkor láttam meg Ryan-t. Azok a kék szemek azonnal megbabonáztak- emellett barna, kicsit hosszabbra hagyott haja is sokat dobott az összhatáson. Mondhatom, szerelem első látásra, akárcsak egy romantikus könyvben. Hát igen, Ryan rám villantott egy mosolyt és elkezdtünk beszélgetni. Időközben kiderült, hogy anyukáink barátnők, mi kiskorunkban sokat játszottunk együtt- mert egy évvel idősebb nálam- és, hogy sok közös van bennünk. Randira hívott - amit persze azonnal elfogadtam- moziba mentünk meg egy kisebb étterembe, a mozitól nem messze. Egy hét múlva- és 6 randi meg órákig tartó beszélgetések után- hivatalosan is egy párt alkottunk. Én akkor kezdtem a gimit, ő pedig a második évét ugyanott. Azt mondták, mi vagyunk a Westmond gimi álompárja és ahogy együtt kezdtük a sulit, egy párként is megyünk egyetemre. Hát nem így lett. Ryan a második évfordulónk után bejelentette, hogy elköltöznek a kontinens másik részére. Mit mondjak? Összetörtem, napokig nehezen aludtam, sőt álomba sírtam magam, nem volt étvágyam sem. Aztán anya addig nem hagyott békén, míg nem beszéltem a pasimmal/ ex-pasimmal. Ő is hasonlóan nézett ki, csak neki talán karikásabbak voltak a szemei, nekem meg kisírtak. Végül is megbeszéltük, hogy nem szakad meg köztünk a kapcsolat. Beszélünk majd Skype-on, telefonon, és amikor csak jön a nagymamájához, eljön hozzám is. Az elutazása napján, szorosan megöleltem, ő alig akart elengedni. Mikor már hatodszorra szólt az anyukája, hogy lekésik a gépet, kibontakoztam az öleléséből. Sokáig meredtem az autó után integetve, míg az el nem tűnt a szemem elől. Így váltak el az útjaink másfél éve és ő magával vitt egy darabot belőlem, ahogy ő is mindig az életem része lesz.

A mai napig kétszer volt itt és talán egy kezemen meg tudom számolni, hányszor beszéltünk. Elmerültem a gondolataimban, az emlékekben és csak arra lettem figyelmes, hogy Becca rugdossa a lábam, plusz nagyban billegeti a fejét balra. Mikor odanéztem már teljes életnagyságban megcsodálhattam Ryan McLain-t. Trikót és halásznadrágot viselt. A kék együttes még jobban kiemelte gyönyörű szemét. Én miért áradozok róla, ha csak gondolatban is, megígértem magamnak, hogy elfelejtem és most, mikor végre sikerülne- Leo segítségével- újra itt van? Nos, talán nem jött be a tervem. Hosszasan egymás szemébe néztünk, beleborzongtam, és éreztem, ahogy az arcom egyre pirosabb lesz. Összerezzentem, mikor megszólalt. Tizenkilenc évesen lélegzetelállító pasi lett belőle- habár 16 évesen se volt rossz- enyhén borostás arca, és azok a csillogó szemek. Megsimította a kezemet és magához húzott. Olyan szorosan ölelt meg, mint aki el sem akar engedni. Miután kibontakoztam az izmos karok közül adott két puszit, én meg nem tudtam az egészet hova tenni, csak mosolyogtam az első fiúmra, az első szerelmemre, aki egyszer kilépett az életemből és most újra itt van