1. fejezet

Kérlek szépen, írjatok kommenteket. Szeretném tudni, kíváncsiak vagytok e a folytatásra. :)

Június 19, 21:30

-        Audrey, most már elég lesz! Kapcsold ki a gépet, mars, aludni! – szólt anya. Kicsit elege volt már, hogy harmadszorra kell szólnia. :)

-        Oké anya, megyek már, csak elköszönök - válaszoltam. 

Épp a legjobb barátnőmmel beszélgettem skype-on, Becca-val, aki történetesen az osztálytársam is. Mint mondtam egyidősek vagyunk Becca-val, már az óvodában is boldogítottuk egymást

-        Bocsi mennem kell. L már rám szóltak….  am. Mivel jössz évzáróra? :)

-        Oké! Már nekem is mennem kell, nekem is szóltak… Kocsival. apunak arra lesz dolga és elvisz.

-        Aha és haza?

-        Szerintem busz

-        Ez az :D, na, jó megyek, mert megölnek :P Szija! Majd holnap! 

-        Jaja, majd holnap! Szia

Már léptem is ki skype-ból és kapcsoltam ki a gépet. Majd gyors zuhany és mentem aludni, de nem ment az olyan könnyen, mint azt én gondoltam. Olyan hajnali 1 körül sikerült végül mély álomba merülnöm. Addig az elmúlt éven járt az agyam: a sok tanuláson, az osztálytársakon, azon, hogy mennyit változtunk vagy éppen mennyit nem, azon, hogy milyen lesz a nyár, miket hoz magával… :)

Június 20. , reggel 6:00. 

Ébreszt a telefonom. Fáradtan lenyomom a szundit, majd még visszaalszom kicsit, de anya már jön:

-        Ébresztő! Reggel van - szólt anya a közlekedőből, ahol épp vasalt. Csak tíz percet még - nyöszörögtem, de a lábam már automatikusan kibújt a takaró alól. 

A fürdő felé vettem az irányt, de az öcsém gyorsabb volt.

-        Siess! Én is be szeretnék jutni. még ma, ha lehet!- Az öcsémről tudni kell, hogy a világ leglassabb embere, képes annyi időt eltölteni a fürdőszobában, mint egy lány.

-        OKÉÉ! De én voltam itt előbb! - nevetett rajtam a kis taknyos.

-        Ne veszekedjetek már kora reggel! – szólt közbe anya, miközben vasalta az ingemet, ami az egyenruhámhoz kell évzáróra. Hála istennek Cam-mel nem egy suliba járunk még :).

Végre kijött az öcsém, így én is bejutottam. Belenéztem a tükörbe és hát… Nem volt épp a legszebb látvány. A hajam tiszta kóc, az arcom nyúzott, mint aki legalább három napja nem aludt. Fogmosás, laza smink, öltözködés: iskolai egyenruha ( ami hát nem a kedvencem, mivel szoknya van hozzá) plusz a kedvenc gyöngy fülbevalóm, amit Becca-tól kaptam. A szokásos reggeli rutin fele kész; egy kistáska és le a földszintre, felveszem a szandálomat, és már megyek is át a mamához reggelizni. Nálunk is van konyha, de mi nem nagyon használjuk. Ráadásul, ő finomabbat is főz, mint anyu, de pszt! :)

Egy kasszán vagyunk a nagyiékkal, így anyának is könnyebb. Ő rengeteget dolgozik mióta apám elment. Három helyen is dolgozik, de ez után is elég kevés pénzt kap. Egy szó, mint száz, a három nem ér egyet. Alig jut ideje a házimunkára, így nagyiék besegítenek. Náluk eszünk, és segítenek takarítani meg a ház körüli dolgokban is. Még szerencse, hogy a szomszédban élnek.